Gyermekbarátok

Budapest, Csángó utca 10.

 

Vannak, akik nem érzékenyek a kizsákmányolásból fakadó mélyszegénységre, de szerencsére vannak olyanok is közöttünk, akik megpróbálnak tenni ellene valamit…

 

 

Bővebben:

A korabeli napi sajtó gyakran közölt tudósításokat, híreket, adatokat a gyermekbarátokról. Én csupán a mai XIII. kerülettel kapcsolatos híradásokban tallózok.

A Népszava 1919. április 26-i számában így tudósított: „A Munkások Gyermekbarát Egyesület 50. számú csoportjának vezetősége e hó 26-án, szombaton este 6 órakor ülést tartott a Csángó utca 10. sz. alatt lévő helyiségben. Az angyalföldi II/A körzet és az I. körzet gyermekbarát megbízottjai ezen az ülésen képviseltették magukat.”

A Vörös Újság 1919. június 27-i számából lehetett megtudni, hogy a Szent László úti iskolában „fontos ügyben” bizalmi értekezletet tartanak a Magyarországi Gyermekbarátok Egyesület 52. számú csoportjának szervezői. A Tanácsköztársaság fennállása idején gyermekvédő őrség megszervezését ismertette dr. Kármán Elemér a Vörös Újság 1919. június 27-i tudósítása szerint. A tanácsköztársasági margitszigeti majálison Basa bácsi mesélt az összesereglett gyermekeknek, a Munkások Gyermekszínháza pedig folyamatos előadásokat tartott.

Jelentős volt tevékenységük a húszas-harmincas években is. A tripoliszi gyermekfürdőztető akció keretében csupán 1926 szeptemberében 2843 fő vett részt a fürdőztetésben. A Vág utca 12. sz. alatti Népházban a Szülők Iskolája programban a helyes táplálkozásról, a családi és a hatósági gondozás kérdéseiről tartottak közművelődési előadásokat. A Népházban fiúk számára kosárfonó tanfolyamokat szerveztek. A dr. Kármán Elemér által szerkesztett Gyermekbarát című lap híradásaiból tudom, hogy a kerületi munkásotthonok szükség esetén segítettek a fiataloknak és vezetőiknek. így helyezkedtek el ideiglenesen az Üteg utcai gyermekcsoportok a szállítómunkások Kerekes utcai helyiségében.

A Népszava 1945. február 18-i számában értesítette tagjait, hogy a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete megkezdte működését a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségének helyiségében.

A korabeli sajtó tudósításaiból érződött, hogy a gyermekbarátokban optimista tettvágy feszült. Egyesületük az ipari üzemektől tehergépkocsikat kért, hogy üdültetésre tudják vinni a gyermekeket. Részt vettek a fővárosban a járványok leküzdésében, 1945-ben. Szorgalmazták az üzemi napköziotthonok szervezését, és gyűjtést indítottak a szegény proletárgyermekek részére 1945 júniusában. Kár, hogy a következő hónapok eseményei nem igazolták optimizmusukat, és ifjúságnevelő hagyományaikra az utódok szervezetten nem építettek az elkövetkezendő történeti időszakban.